Utolsó reggelünkön viszonylag korai ébredést követően kicsekkoltunk és elindultunk a repülőtérre. A bizalmatlan Közép-Európai lelküknek megrázó élmény volt, hogy az autó leadása annyit jelent, hogy egy kedves, mosolygós embernek visszaadtuk a kulcsot és elindultunk. Már-már fogalmaztuk fejben a felháborodott leveleket, felkészülve arra, hogy próbálnak minke lehúzni, ami azóta sem történt meg, mindent flottul feloldottak amivel tartoztak. A repülőtéren minden zökkenőmentesen zajlott, pikk pakk a kapunknál voltunk. A terminálon belül található egy kisebb duty free és van pár kávézó.Ha valaki tényleg az utolsó pillanatra hagyná a szuvenír vásárlást az nyugodt lehet, a duty freeben egy külön szekciót alakítottak ki kifejezetten a görög termékeknek. Az árak sajnos nem olcsók, de hát reptérről beszélünk. A szigete utolsó ajándéka az a lélegzetellálító kilátás amivel elköszön a hazafelé vezető úton, és ezzel véget is ért a hétvégénk Koson.
És te e-lutazol?
